Hankiss

„Nem értem, hogy az emberek miért félnek az új eszméktől. Én a régiektől félek.” (John Cage)

      Eredendő bűn

      2013.03.23. 19.34 - helem

       

      Hóvihar. Bizonyára voltak hősies helytállások és voltak szomorú mulasztások. Volt sok emberi szenvedés, sok kétségbeesés, sok szép segítőkészség, egymással törődés. Lehet, hogy jól vizsgáztunk, lehet, hogy többet is tehettünk volna.

      Valamiről azonban, vagy pontosabban valakikről megfeledkeztünk. Azokról a hónapos bárányokról, birkákról, malacokról, marhákról, akik két nap és két éjszaka ott voltak beszorítva, étlen-szomjan a jéghideg kamionokba, akik megsebesültek, akik mentéskor utoljára maradtak. Akik, ha megindul a forgalom, elindulnak végső állomásuk, az olasz vágóhidak felé.  

      De hisz nem feledkeztünk-e meg az ártatlan állatok, lovak százezreiről, akik miattunk, a mi világháborúnk rettenetes évei alatt fagytak meg, sebesültek meg, haltak kínhalált? És nem próbáljuk újra elhessegetni magunk elől az éhen és szomjan haló, kétségbeesett, a halállal küszködő, kivert kóbor kutyák és macskák rettenetes képét?  

      Nem esszük-e meg jóízűen a libák, kacsák, csirkék, disznók millióit, akiket születésüktől fogva szűk ketrecekbe zsúfoltak be, és akik egész életükben egyetlen lépést sem tehettek abban a természetben, amelybe bele kellett volna születniük?

      De hát min csodálkozunk? Van-e annál nagyobb képtelenség, butaság, gonoszság, hogy az emberek ártatlan állatok millióit áldozták fel – és sokfelé áldozzák fel még ma is -- azért, hogy megszabaduljanak saját bűneiktől? A bárányok nyakát nyisszantják el, hogy mentsék a saját irhájukat.

      Eredendő bűnünket, ha van ilyesmi, itt is kell, kellene keresnünk. 

      Mindenestere jó volna tudni, hogy homo sapiens-e az ember, vagy homo stupidus et brutalis?

       

       

      Kommentek:

      A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

      Bemutatkozás

      Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim,
      Kérem, ne számítsanak valami nagyon komoly és komolykodó blogra.
      Gondolkodni és játszani akarok. Úgy is mondhatnám, hogy játszani akarok a gondolatokkal, az emberekkel, a világgal, a szavakkal, az élet fontos és nem annyira fontos kérdéseivel, triviális és tragikus mozzanataival. Megkérdezem majd azt is, hogy vajon miért olyan a borospohár alakja, amilyen, de azt is, hogy hol s miért futott az ország sorsa vakvágányra- Vagy azt, hogy vajon lehet-e választ adni egy nagyon nehéz kérdésre. Arra, hogy: Mi lehet az emberi élet értelme?
      Vagyis leírom mindazt, ami éppen eszembe jut, vagy eszembe se jut.

      süti beállítások módosítása