Hát persze nem abszolút, csak olyan alkotmányos-féle. Illetve, ha már köztársaságba születtem bele, akkor miniszterelnökként ágálnék. Ami mulatságos volna. Nem vennének komolyan, s én magam sem venném komolyan magamat.

Így inkább arra vállalkozom, hogy elképzelek egy véleményem szerint kiválóan alkalmas miniszterelnököt, és megnézem, mit csinálna, ha rászakadna, vagy továbbra is őt terhelné az ország vezetésének a feladata.

Évtizedek óta rengeteg megoldandó probléma van az országban. Kiemelek közülük néhányat, jó néhányat, főkép olyanokat, amelyeket nem lehet ripsz- ropsz, egy-egy sebtében kikavart törvénnyel vagy kormányrendelettel megoldani. Lesznek közöttük olyanok, amelyekről már sok szó esett, vagy akár agyonbeszéltük őket, anélkül, hogy csak belefogtunk volna is a megoldásukba. Mások több, sokkal több figyelmet érdemeltek volna. Nem foglalkozom gazdaságunk súlyos problémáival és fontosnak teendőivel, mert közgazdáink és politikusaink – ki így, ki úgy -- ezeket napi rendszerességgel elemzik.

Úgy vélem tehát, hogy egy új vagy egy újraválasztott miniszterelnöknek többek között a következő problémák megoldásán kellene, kell dolgoznia.

POLITIKA

Törzsi háború. Mindenekelőtt szembe kell néznie az évtizedek óta folyó törzsi háborúval. Azzal, hogy a magyar társadalom két részre szakadt: a két tábor a a zéró-összegű játszmák paranoiájának lázában kíméletlen politikai/ideológiai/gazdasági háborút vív egymással, és ezzel tönkreteszi az országot. – Mindent el kellene követnie, hogy ez a szakadék fokozatosan bezáruljon. Mit tehet? 

Együttműködés. Minden rendelkezésére álló eszközzel az együttműködést kell szorgalmaznia. Sikerre azonban csak akkor van esély, ha az első lépéseket – mégpedig nem álságos PR jelleggel, hanem komoly szándékkal és biztosítékokat adva -- a kormány teszi meg.

Hangsúlyoznia kell, szavakkal és komoly tettekkel, hogy nem a pártja, s nemcsak a választói, nem „egy fél ország”, nem „a „jók”, nem „az igaz magyarok” vagy „igaz európaiak”, hanem minden magyar állampolgár miniszterelnöke.

Be kell bizonyítania, hogy mindenki érdekeit egyaránt képviseli, tekintet nélkül a polgárok politikai vonzalmaira vagy hovatartozására, társadalmi helyzetére. Sőt, különösen gonddal ügyel arra, hogy az úgymond ellenzékben lévők és a viszonylag védtelenek jogai semmiképpen se csorbuljanak.

Nem kéri számon, hanem iparkodik kijavítani elődei hibáit. Saját korábbi hibáit számba veszi és korrigálni próbálja.

Nem akar mindenáron mindent megváltoztatni. Az elindult pozitív folyamatokat, vagyis azt, ami elődei munkájában értékes volt, tovább futtatja.

Kormányába bevonja az ország legjobb szakértőit, függetlenül attól, hogy milyen politikai vagy világnézeti irányhoz tartoznak.

Nagy körültekintéssel kell eljárnia, mert nehezen megválaszolható kérdés:fel lehet-e (átmenetileg) függeszteni a pártok közötti hatalmi harcot anélkül, hogy sérülnének a pártok küzdelmére épülő demokrácia alapvető elvei.

Minden rendelkezésre álló eszközzel igyekszik felszámolni a klientelizmus jelenleg mindent átszövő rendszerét s gyakorlatát. Garantálja, hogy semmiféle gazdasági vagy más előnyt nem élvezhetnek a kormányhoz politikailag közel álló személyek, csoportok, erők. Bár ehhez egy ehhez Bismarck vagy egy Thatcher elszántsága és szigora kellene.[1]                                                                        

Igaz, a kormány és a kormányzó párt ezzel részben elvesztené gazdasági/anyagi hátterét, és híveinek/támogatóinak egy részét. De ez z egyetlen lehetőség arra, hogy a kormány kiszabaduljon a gazdasági részérdekek, kliensek fojtogató gyűrűjéből, s így a magánérdekekkel szemben jobban érvényesíthesse a társadalom közös érdekeit.

A korrupció ellenes harcot minden kormány meghirdette és kudarcba futtatta. Újra kell kezdeni, az eddigieknél sokkal szigorúbban és következetesebben. Új megoldásokkal kell próbálkozni. Csak egy példát említek:

       A közbeszerzések bírálóbizottságait kizárólag kiváló külföldiszakértőkből kellene     összeállítani, és a tagok nevét a döntés meghozataláig államtitokként kellene kezelni.

KORMÁNYZÁS --  MAGATARTÁS

Az ország sorsa nagy mértékben függ a a kormányzás, és a kormányzó politikai csoport magatartásától.

Konszenzusra épülő kormányzásra kell törekednie, anélkül, hogy bármiféle eszközzel korlátozná az ellenzéki pártok kritikai szabadságát, gyakorlatát.

Határozottságra, következetességre, kiszámíthatóságra van szükség, szemben az elmúlt tíz évben kialakult bizonytalansággal, tétovasággal, meggondolatlan rögtönzésekkel, anarchiával, és az anarchiára válaszoló görcsös tekintélyuralmi reflexekkel.

Új gondolatokra, alkotószellemre van szükség. Komolyan átgondolt, az európai kultúrába beilleszkedő új kezdeményezésekre. Ennek érdekében az ország legjobb szakértőit kell bevonni – nem pusztán látványos politikai gesztusként -- a tényleges munkába.

Döntési képesség. – A legjobb szakértőgárda, és a legjobb szakértői javaslatok sokasága sem képes kormányozni az országot. A döntés joga és súlyos felelőssége az országot irányító kormányé. Ámde:

Szerénységre, önkritikára, s akár még némi öniróniára is szüksége van a döntéshozóknak. Minden áron védekezniük kell az önhittség veszedelmes fertőző betegségétől. Attól a tévhittől, hogy mindent tudnak, és mindent jobban tudnak, mint mások. Sőt, még arra az erkölcsi magaslatra is fel kell emelkedniük  -- nálunk ez még egyetlen miniszterelnöknek sem sikerült --, hogy egyszer-egyszer bevallja: tévedett; máskép kellett volna döntenie.

Nyitottság. A döntéshozatal folyamatát a legnagyobb mértékben ki kell nyitni, láthatóvá kell tenni a társadalom számára.

Program, jövőkép. Közérthető programot és jövőképet kell megfogalmaznia a kormánynak. Olyan programot és jövőt, amelyben

• minden állampolgár látja, sejtheti a maga helyét, és remélheti jelenlegi helyzetének fokozatos javulását;
• kirajzolódik az ország jövőbeli helye és szerepe Európában és a világban.

Nem kell hazudni. Vagyis ellen kell állnia annak a minden politikust vonzó csábításnak, hogy – önön népszerűségének erősítése céljából – illúziókkal kábítsa választóit.

Szakítania kell a kádárizmus „infantilizáló” gyakorlatával, amelynek ki nem mondott jelmondata az volt, hogy: „Értetek, de nélkületek”.

Európaiság: Mindent el kell követnie annak érdekében, hogy az európai magatartáskultúra és világszemlélet megerősödjék a magyar társadalomban. Ki kell nyitni minden lehetséges, Európára nyíló ajtót, ablakot. (Sok lehetőség van erre, de itt most nincs helyem számba venni őket.)

„Puritanizmus”.  Fontos, hogy a kormány magatartása azt sugározza, hogy a politikai karrier nem a könnyű és tisztességtelen meggazdagodás eszköze, hanem az ország szolgálata. Sürgős feladat mindenféle kormányzati luxus leépítése. És még az sem volna nagy baj, ha megjelenne az a hírhedt, mitikus/humoros „bicikli” is, amellyel állítólag egy európai miniszterelnök járt be az irodájába.

(A bejegyzés második részét néhány nap múlva teszem fel

ebben a blogban)