Hankiss

„Nem értem, hogy az emberek miért félnek az új eszméktől. Én a régiektől félek.” (John Cage)

      A szabály az szabály

      2013.02.15. 11.08 - hankiss

       

      Ha több ember együtt akar élni, akkor meg kell állapodniuk bizonyos szabályokban. Abban, hogy mi szabad és mi nem, mi ildomos, és mi nem. Abban, hogy hogyan kell viselkedni utcán, színházban, iskolában, a családban, az üzleti életben, emberi kapcsolatainkban.

      Az emberi közösségeket – többek között -- egy-egy ilyen szabályrendszer tartja össze. Ezek a többnyire láthatatlan szabályrendszerek rendkívül erősek. Nehéz kitörni belőlük. Az ember szabálykövető lény – mondaná Csányi Vilmos. Még a forradalmárt is kötik, köthetik a beidegzett szabályok.

      Más kontextusban ugyan, de hoz erre egy meglepő, mulatságos, tanulságos példát.

      Az ötvenhatos forradalom első napjának estéjére így emlékszik vissza.

      Nagy Imre beszéde után mi eljöttünk az évfolyamtársaimmal. Emlékszem, a körúton még működtek a közlekedési lámpák. Jött egy oldalkocsis motorbicikli golyószóróval felszerelve és … megállt a piros lámpánál. Döbbenetes élmény volt. Mert nem jött szembe semmi, a fegyveres motorkerékpáros haladhatott volna tovább nyugodtan, de megállt. Mi nevettünk is rajta. Persze nem tudtuk, hogy a Rádiónál már lőnek. De annyira meghökkentett bennünket, hogy egy óriási felfordulás kellős közepén valaki már egy golyószóróval a kezében is betartja a közlekedési szabályokat.

       Eszembe jut erről nekem is egy kísértetiesen hasonló, de még mulatságosabb

      jelenet. A hetvenes években a fiatalok, diákok sokféleképpen tiltakoztak az adott társadalom rendje, megkötöttségei, merev szabályai, gyakran álszent erkölcsisége ellen. A szüleik, a felnőtt társadalom megbotránkoztatására sokan sokféle utat-módot választottak. Az egyik ilyen az volt, például, hogy fényes nappal meztelenül futottak végig városuk főutcáján. Egyik ilyen görögös atlétát sikerült valamelyik nagy tévécsatorna riportereinek lencsevégre kapniuk. New York elegáns Ötödik Sugárútján futott végig, büszkén, bátran, mit sem törődve a megdöbbent, csodálkozó, felháborodó járókelőkkel. Csak futott tovább, a szabadság és a lázadás eszményképeként.

      De hirtelen egy utcasarokhoz ért, ahol pirosra váltott a lámpa. Pillanatnyi habozás után megtorpant, megállt, és zavarában ott toporgott a járda szélén mindaddig, amíg a lámpa zöldre nem váltott. A szabály erősebb volt, mint a szabadság forradalmi heve.

      Kár. Mert bármennyire is fontosak a szabályok, időnként meg kell törni őket.

       

       

       

       

      Kommentek:

      A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

      Bemutatkozás

      Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim,
      Kérem, ne számítsanak valami nagyon komoly és komolykodó blogra.
      Gondolkodni és játszani akarok. Úgy is mondhatnám, hogy játszani akarok a gondolatokkal, az emberekkel, a világgal, a szavakkal, az élet fontos és nem annyira fontos kérdéseivel, triviális és tragikus mozzanataival. Megkérdezem majd azt is, hogy vajon miért olyan a borospohár alakja, amilyen, de azt is, hogy hol s miért futott az ország sorsa vakvágányra- Vagy azt, hogy vajon lehet-e választ adni egy nagyon nehéz kérdésre. Arra, hogy: Mi lehet az emberi élet értelme?
      Vagyis leírom mindazt, ami éppen eszembe jut, vagy eszembe se jut.

      süti beállítások módosítása