Ha több ember együtt akar élni, akkor meg kell állapodniuk bizonyos szabályokban. Abban, hogy mi szabad és mi nem, mi ildomos, és mi nem. Abban, hogy hogyan kell viselkedni utcán, színházban, iskolában, a családban, az üzleti életben, emberi kapcsolatainkban.

Az emberi közösségeket – többek között -- egy-egy ilyen szabályrendszer tartja össze. Ezek a többnyire láthatatlan szabályrendszerek rendkívül erősek. Nehéz kitörni belőlük. Az ember szabálykövető lény – mondaná Csányi Vilmos. Még a forradalmárt is kötik, köthetik a beidegzett szabályok.

Más kontextusban ugyan, de hoz erre egy meglepő, mulatságos, tanulságos példát.

Az ötvenhatos forradalom első napjának estéjére így emlékszik vissza.

Nagy Imre beszéde után mi eljöttünk az évfolyamtársaimmal. Emlékszem, a körúton még működtek a közlekedési lámpák. Jött egy oldalkocsis motorbicikli golyószóróval felszerelve és … megállt a piros lámpánál. Döbbenetes élmény volt. Mert nem jött szembe semmi, a fegyveres motorkerékpáros haladhatott volna tovább nyugodtan, de megállt. Mi nevettünk is rajta. Persze nem tudtuk, hogy a Rádiónál már lőnek. De annyira meghökkentett bennünket, hogy egy óriási felfordulás kellős közepén valaki már egy golyószóróval a kezében is betartja a közlekedési szabályokat.

 Eszembe jut erről nekem is egy kísértetiesen hasonló, de még mulatságosabb

jelenet. A hetvenes években a fiatalok, diákok sokféleképpen tiltakoztak az adott társadalom rendje, megkötöttségei, merev szabályai, gyakran álszent erkölcsisége ellen. A szüleik, a felnőtt társadalom megbotránkoztatására sokan sokféle utat-módot választottak. Az egyik ilyen az volt, például, hogy fényes nappal meztelenül futottak végig városuk főutcáján. Egyik ilyen görögös atlétát sikerült valamelyik nagy tévécsatorna riportereinek lencsevégre kapniuk. New York elegáns Ötödik Sugárútján futott végig, büszkén, bátran, mit sem törődve a megdöbbent, csodálkozó, felháborodó járókelőkkel. Csak futott tovább, a szabadság és a lázadás eszményképeként.

De hirtelen egy utcasarokhoz ért, ahol pirosra váltott a lámpa. Pillanatnyi habozás után megtorpant, megállt, és zavarában ott toporgott a járda szélén mindaddig, amíg a lámpa zöldre nem váltott. A szabály erősebb volt, mint a szabadság forradalmi heve.

Kár. Mert bármennyire is fontosak a szabályok, időnként meg kell törni őket.