Az elmúlt két évtized az óriási lehetőségek két évtizede volt a kelet-közép európai országok számára. Voltak országok, amelyek éltek e lehetőségekkel. Mi sajnos nem, vagy csak részben tartozunk közéjük.

Javarészt eltékozoltuk az elmúlt húsz évet. Veszekedtünk, tehetetlenkednünk. Mindez persze elsősorban az új/régi politikai osztály felelőssége, felelőtlensége, de azért nem lehet senkinek sem igazán nyugodt a lelkiismerete.

Az nagy teljesítmény és siker volt, hogy a kilencvenes évek első felében kiépült a demokrácia és a piacgazdaság intézményrendszere. De aztán, az elmúlt nyolc-tíz évben ott rongáltuk magunkat, egymást és az országot, ahol csak tudtuk.

Két évtized nem volt elég arra, 

• hogy lezárjuk a múltat, kibéküljük egymással, és közösen próbáljuk megoldani az ország előtt álló feladatokat; 
• hogy példamutatóan demokratikus, polgárosult, szabad, szolidáris társadalommá váljunk; 
• hogy 150 év késéssel megkössük társadalmi szerződésünket, s társadalmunk fokozatosan méltányosabb és igazságosabb társadalommá alakuljon át; 
• hogy újra induljon a társadalmi mobilitás; 
• hogy a hetvenes-nyolcvanas években kialakult kis- és középpolgárságunk megtalálja a helyét az új helyzetben, az európai és globális térben; 
• hogy rendbe tegyük az ország szénáját; például a költségvetést; 
• hogy kikerüljünk az adósságcsapdából; 
• hogy tönkrezúzódott iparunkat és mezőgazdaságunkat nemzetközileg (újra) versenyképessé tegyük; 
• hogy kitaláljuk azt, hol lehet a helyünk a világgazdaságban, hol, milyen területen válhatunk a kiváló minőség országává; 
• hogy az úttörő szakértelem egyik európai bázisává váljunk; 
• hogy legalább részben kiszabaduljunk a korrupció polipkarjainak szorításából; 
• hogy (majdnem) minden magyar állampolgár megtanuljon legalább egy idegen nyelvet; 
• hogy az emberek bízzanak önmagukban, egymásban és az ország jövőjében; 
• hogy torz történeti tudatunk higgadt, tárgyilagos történeti tudattá alakuljon át; 
• hogy az ország állampolgárain fokozatosan szabad, autonóm, törvénytisztelő, felelősségteljes polgárokká cseperedjenek;

Ezt az elfecsérelt húsz esztendőt már nem lehet visszahozni. De tanulni lehet belőle. Mert a kudarc tükrében 

• élesen kirajzolódnak az elmulasztott lehetőségek; 
• élesen kirajzolódnak azok a hibák, amelyek elkövetésére hajlamos ez az ország, s amelyeket a jövőben nem volna szabad elkövetnünk; 
• élesen kirajzolónak a teendők.

 Ideje összeszednünk magunkat. 

                   „Tíz perc az nagy idő, Elemér” 

-- énekelte annak idején, ha jól emlékszem, Kazal László.      

Húsz év még nagyobb idő. Ideje volna feltápászkodnunk.