Elkeseredettebb perceimben úgy érzem, hogy önmagunkat, országunkat így írhatnám le néhány irodalmi mű címének vagy egy-egy sorának felsorakoztatásával:
Emberi komédia
Hosszú út az éjszakába…
Hiúság vására
Bolond Istók
Purgatórium
Úri muri
Hét krajcár
Jaj, leányom, jaj!
Halálfiai
Szegénylegények
Este van, este van…, de senki sincs nyugalomban
Elfújta a szél
Nem lelé honját a hazában
Híd-nem-avatás
A magyar ugar
De látod amott a téli világot…
… lukas nadrágom kézzel takarom…
Itt a nyilam! Mibe lőjjem?
Ez persze csak keserű játék. Címekből, sorokból színesebb, napfényesebb mozaik is kirakható erről az országról, társadalomról.
