A Financial Times-ban egy briliáns tárcát olvastam Lucy Kellaway (2002)[1] tollából a villámgyors önbemutatás egy új lehetőségéről. „Liftszövegnek” (elevator speech) nevezi a szerző ezt az új műfajt, amelyet akkor kell alkalmazni, ha az ember történetesen – életre szóló lehetőség – ugyanabba a liftbe száll be, mint a főnöke, és harminc másodperce van arra, hogy bemutassa magát, illetve megnyerje főnöke tetszését. Amit a szerző erről a kényes helyzetről ír, olyan frappáns, szellemes és elgondolkodtató, hogy a szokásosnál egy kicsit bővebben idézem.

A liftben állsz és mész föl az irodádba. A lift megáll az egyik emeleten. Az ajtó kinyílik, és belép a vezérigazgató. Mit teszel?

Ha Angliában vagy, akkor a cipőd orrát bámulod vagy valami kótyagos, tréfás megjegyzést teszel az időjárásra. Vársz arra, hogy ő szóljon valamit, de mindenekfelett reménykedsz abban, hogy hamar kiszáll...

Ha Amerikában vagy, akkor a buzgó és törekvő üzletember legújabb fegyverét veszed elő: a liftszöveget. Ez egy 10–30 másodpercig tartó, rólad szóló hirdetés...

...Craig Harrison, egy kaliforniai self-help guru, vagyis »segíts magadon szakértő«, a következőképpen mutatja be önmagát a liftben. »A bizalom marketingjével foglalkozom! Motivációs tréner vagyok, aki segít másokat abban, hogy nagy célokat tűzzenek ki maguk elé és nagy teljesítményeket érjenek el... Itt van a névjegykártyám, engedje meg, hogy átalakítsam az ön világát!«...

Az egyetlen olyan angol személyiség, akiről úgy gondolom, hogy jól ért a liftbeszéd művészetéhez, a királynő. Tudom, hogy ez kicsit különös, kicsit furcsa, mert kétlem, hogy ő valaha is beszállt egy olyan liftbe, ahol váratlan találkozásokra kerülhetett volna sor...

Ő minden bizonnyal ellenállna annak a kísértésnek, hogy valami ilyesmit mondjon: »Hello. Én vagyok a királynő. Ötven éve uralkodom, voltak köztük jó évek és voltak köztük anni horribiles. Van több palotám, és nem fizetek örökösödési adót. « Ez jó liftszöveg lehetne. De a királynő nem él vele. Inkább azt kérdi: »És ön mivel foglalkozik? «...

Angliában tehát kudarcra van ítélve minden olyan kísérlet, hogy az ember egy 16 másodperces liftszövegben tündökölni próbáljon. És minél több ember próbálkozik mégis vele, annál nagyobb lesz a kísértés mindenki számára, hogy a lift helyett a lépcsőházat válassza.

Ez a konklúzió egyébként egybecseng egy ismeretlen szerzőnek azzal a bölcs tanácsával, hogy: „A sikerhez nem visz föl lift. Keresd a lépcsőházat.”

Önnek, kedves Olvasó, van már liftszövege? Gondolkodott-e már azon, hogy hogyan hangzanék?

[1] Kellaway, Lucy 2002. How to Talk Yourself Up. The Financial Times, július 3. 9. o.