Jól hangzik. De vajon komolyan gondolta-e ezt Woody Allen?

Megunhatja az ember magát. Néha már én is úgy érzem, hogy a saját könyökömön jövök ki. Elkopott rutinválaszaim vannak az élet különböző helyzeteire és kérdéseire. De ha választhatnék, valóban vállalnám-e azt, hogy hirtelen más valaki leszek?

Nehéz kérdés. Mert ha úgy általánosságban merül fel a dolog, persze, hogy azt mondanám: Szeretném mondjuk 20 évesen újra kezdeni az életet.

De ez így önmagában még nem volna igazi váltás. Mert első lelkesedésemben arra gondolnék, hogy én magam, mai személyemben kezdeném újra az élet kalandját. Így azonban még nem volnék valaki „más”. Ha azt mondaná a láthatatlan bíró, hogy fel kellene adnom teljes mai magamat, azt, aki ma vagyok, egy élet minden emlékével, tapasztalatával, találkozásával, kapcsolatával, örömével/szomorúságával együtt, mindent, amit átéltem, megtapasztaltam, és teljesen másvalakiként, teljesen ismeretlen emberként kellene beleugranom egy ismeretlen életbe, ismeretlen jövőbe, akkor megtorpannék.

Az ajánlat ekkor is vonzó lehetne, különösen az idős emberek számára, mert ugyan ki akarna lelépni az élet színpadáról, kit ne vonzana az, hogy kap még egy esélyt. De a döntéshez igazi bátorságra, akár vakmerőségre volna szükség. Szorongva az ismeretlentől, az ismeretlen másságtól, egy ismeretlen, kiszámíthatatlan élet majdani fordulataitól, nem mindenki vállalná a kockázatot. Nem is mindenki érezné magában az erőt arra, hogy mindent újra kezdjen, egy másik életen át végigzakatoljon.  

Valószínűleg megkönnyítené a helyzetet, ha megmondhatná az ember, mi vagy ki szeretne lenni. Mondjuk mozdonyvezető, autóversenyző, sokgyerekes boldog családanya vagy apa, hollywoodi sztár, fiatal bankár, miniszterelnök…

Sokkal nehezebb volna, ha konkrétan meg kellene jelölni, hogy az általam ismert emberek közül – s lehetnek ezek az emberek történeti alakok és ma élő emberek – kinek a személyiségébe szeretnék belebújni. A fiatal Szókratészként, Leonardóként, Nietzscheként, Napóleonként, Goetheként, Einsteinként, Kennedyként, Ronaldoként szeretnék-e újjászületni – hogy szerénytelenül csak a legjobbakat említsem. És mit kezdenék ezekkel a képességekkel, lehetőségekkel? Mire vinném? Hova jutnék?

És nem tudom, hogy az egész országban találnék-e valakit, akinek a bőrébe szívesen belebújnék, legyen bármilyen gazdag, híres, okos, sikeres is.

És Ön, kedves olvasó, hol, hogyan, milyen esélyekkel, milyen emberként kezdené újra az életét? Vagy minden megkötés nélkül volna kedve s bátorsága beleugrani az ismeretlenbe?