Ki ne figyelné aggodalommal azt, hogy mostanában – vagy akár az elmúlt 10-

15 évben -- mindent központosítanak.

Mintha néhány fiatal és nem fiatalember, mindentudó politikus, odafent,  Pesten, a kacsalábon fogó várban, évtizedek óta jobban tudná, mint mi, hogy mit kell csinálnunk mi magunknak – tanároknak, orvosoknak, mérnököknek, bíráknak, szakmunkásoknak, polgármestereknek, bárkinek. Mit kell tanulnunk, olvasnunk, szeretnünk, nemszeretnünk, csinálnunk, döntenünk, hogyan kell viselkednünk… Mindent maguk akarnak csinálni. Görcsösen ragaszkodnak ahhoz, amiről azt hiszik, hogy jól kitaláltak. Nem bíznak bennünk. Szoronganak.

Mi pedig magunktól is szívesen s ügyesen ugrálnánk a fák ágai között, hiszen ismerjük minden águkat-bogukat. Annyi gyümölcsöt szednénk le, amit a pesti uracsok még elképzelni se tudnak.

De azért azt hiszik, hogy tudják, hogyan kell fára mászni. A nemzet konzervatív vagy az ország liberális fájára.

Az éretlen gyümölcsök meg potyognak.