Ha az ember befejez valami fontos, hosszú munkát, ami kitölti az életét, ha lezárul életének egy szakasza, hirtelen belezuhanhat a semmibe. Sok ilyen drámai zuhanásról hall, olvas az ember. Egyetlen példát említek.

Néhány évvel ezelőtt, amikor Boris Becker visszavonult, az egyik legismertebb német bulvárlap ezzel a kérdéssel jelent meg a címlapján:

„Van-e élet a tenisz után?”

A kérdés döbbenetes és jogos. Mert ha hirtelen vége szakad a sikernek, a tündöklésnek, a hatalomnak, gazdagságnak, akkor megnyílhat a semmi szakadéka a lábunk előtt. A késő-középkor egyik kedvenc műfaját, a „Hercegek bukásá”ról szóló történeteket idézi ez a zuhanás.

A Bunte cikkírója a végletekig kiélezik ezt a drámát. Azt sugallja, hogy a siker fényes világából való visszavonulás olyan, mintha az ember az életből a halálba zuhanna át. Újra és újra hangsúlyozza, hogy valami nagyon fontosnak és értékesnek, szinte magának az életnek szakad itt most vége.  „Boris Becker most játszott utoljára”; „még egyszer, utoljára, ott állt a rivaldafényben”. „Ez volt utolsó játékom”, mondja Becker.

„És mi lesz ezek után?” – kérdezi a szerző. A „sötétbe zuhanás”, a „sötét mélységbe zuhanás” a „sötét szakadékba zuhanás”, „sötét verembe (sírba) zuhanás” következik? E kérdést, mint valami zenei motívumot, addig ismételi, amíg a semmibe zuhanás képe belevésődik az olvasó tudatába.

Példák sokaságát sorakoztatja fel erre. Stefan Edberg például „nagyon nehezen küzdött meg” ezzel a zuhanással. Henry Maske, a híres boxoló, visszavonulása után, „mély verembe zuhant”, olvassuk. Michal Jürge a Stern című hetilap elbocsátott főszerkesztője azt mondja magáról, hogy „sötét verembe zuhant”.

De megkérdezhetjük mi is: Mi történt mondjuk Clintonnal, amikor utoljára lépett ki a Fehér Ház kapuján?

És mi történik majd velünk, amikor életünk egy fontos szakasza hirtelen lezárul, és csak a bizonytalan jövőt látjuk magunk előtt? Mi is bezuhanunk abba a bizonyos sötét verembe?

Hogyan kell, kellene felkészülnünk arra, hogy elkerüljük a zuhanást, vagy hogy épkézláb  kitornázzuk magunkat a veremből?